Az „új jobboldalnak” egyetlen célja van, hogy igazolja Orbán Viktor politikáját, amely távol áll a hagyományos konzervatív értékektől. Ezért történhet meg az, hogy a „ballib” értelmiség mellett egy ideje a konzervatívokat is igyekszik levadászni.
Magyarországon ő használta először az illiberális demokrácia kifejezést. A liberális politikai elit legnagyobb hibájának a doktrinerséget tartja. Volt Oroszország-kutatóként nem az oroszokat, hanem a velük üzletelő magyar vezetőket látja veszélyesnek. Humora legendás, de mostanában kevesebbet nevet, és fáj neki, hogy ezzel az egész ország így van. Portréinterjú Szilágyi Ákos költő-esztétával.
Hányféle demokrácia van? Demokratikus-e Orbán Viktor rendszere? Miért nem “bír” az Unió Magyarországgal? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat elemzésében a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója.
Az egyik leghíresebb filozófus és politikai gondolkodó legújabb írásában megpróbálja összefoglalni, mi történt az elmúlt harminc évben a világpolitikában. Fukuyama szerint van abban valami ironikus, hogy azok az országok fordultak el a liberális demokráciától, amelyek a rendszerváltás után még éltanulónak számítottak.
A volt kancelláriaminiszter, nemrég leköszönt alkotmánybíró, Orbán egykori kollégiumi nevelője interjút adott a hvg.hu-nak és a hvg360.hu-nak, amelyben beszél a talárban eltöltött éveiről és az Orbán Viktor által felépített rendszerről is. Nagyinterjú.
Az Oxfordi Egyetem professzora azt mondta, globális antiliberális forradalom zajlik, amiben van lendület, tehát nem várható, hogy hamar kifulladna.
A hosszabb távú, sikeres fejlődés szükségszerű előfeltétele a politikai és a gazdasági szabadság – mondja Ivan Miklos korábbi miniszter, a szlovákiai reformok atyja, aki úgy véli, az autokrata rendszerek közös jellemzője a korrupció.
A post-truth korában a politológia nagy kérdése, hogy demokráciák-e még azok a rendszerek, amelyeket az elmúlt évtizedekben demokráciákként könyveltünk el. Ha igen, átmentek-e valamilyen változáson, ha nem, miért nem – illetve akkor milyen berendezkedésű az adott ország. Igaz ez a fogalmi útelágazódás Magyarországra is, különösen a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Ugyanis Orbán maga sem liberális demokráciaként határozza meg rendszerét. De az akkor micsoda?
Mihez kezd egy egyházi vezető a kormányfő szavaival, ha az általa vázolt keresztény szabadság fogalmát kell értelmeznie? Mereven hátat fordít a politikának és a teológia területén marad? Kész a dolgot közéleti szempontból is elemezni? Nem válaszol, mert nincs véleménye vagy nem szeretné közzétenni azt? Próbára tettük őket.
Kötcsén szombaton újra felvonul "a jobboldal teljes szellemi ereje" - ahogy korábban Orbán Viktor miniszterelnök meghatározta a hallgatóságát. Mindenki más az eseménynek helyt adó Dobozy-kúrián kívül várakozik, de ott sem eredménytelenül. Felidézzük a legerősebb kötcsei pillanatokat, kapun kívülről és belülről, az előbbivel kezdve.
A világhírű karmester elkeseredett, szerinte az ország mindig is feudális volt.
Közel kétszáz éve fel-feltűnik a magyar közéletben, éspedig mindig negatív előjellel, az „illiberális” kifejezés, amelynek egyedül Orbán Viktor képes pozitív értelmet adni.
Két cikkében is foglalkozik a brit Economist ezen a héten Magyarországgal, vagyis a demokrácia és Magyarország kapcsolatával. Formailag hazánk egy virágzó demokrácia, de lélekben egypárti állam – írják.
The Transformer. Vagyis: Az átváltozó – ez Paul Lendvai Orbánról szóló cikkének címe. A magyar miniszterelnök újfent autokraták társaságába keveredett. Most a világ egyik legelismertebb külpolitikai lapja, a Foreign Affairs sorolja a világ diktátorai közé.
Évről évre kísérletet tesz Orbán Viktor arra, hogy ideológiai keretet adjon az alkotmányos jogállam lerombolásának. A Nyugat-ellenesség a magyar politika legrosszabb hagyományait követi. Erről ír a héten megjelent HVG hetilap.
A miniszterelnök elárulta, milyen, az Orbán-rendszerről szóló könyvekkel találkozott az idei tusványosi beszéde előtt. Csizmadia Ervin és Sárközy Tamás is próbálta értelmezni, mi történik Magyarországon. Egyikük szerint a Fidesz nem is hadakozik valójában Európával, a másikuk azt állítja, Orbánnak döntenie kell, folytatja a radikalizmust, vagy igazi kereszténydemokrata kormányzást hoz létre. Elolvastuk a két szerző művét, nagy kérdés, hogy vajon a kormányfőnek mennyire tetszettek az ott leírtak.
Amíg az ellenzék nem talál saját világképet, Orbánnak igaza lesz, mert a kérdéseket is ő teszi fel.
Orbán nem véletlenül hozta be a kereszténységet is az illiberális jelző mellé.
A magyar populisták – a Fidesz-szavazóknak és a Jobbik támogatóinak – egyik vágyott aranykora az 1980-as évek, derül ki egy friss tanulmányból. A populisták ráadásul megtanulták, hogyan tudnak hatalmon maradni: elmossák a valódi és hamis hírek közötti határvonalat. Az sem baj, ha a vezér korrupt, csak karizmatikus legyen.
